Magyarország történelmének egyik legnagyobb oktatási válságával nézhet szembe az új év közeledtével. Orbán Viktor kormányának a jövő évtől bevezetni tervezett, a Nemzeti Alaptantervet érintő átfogó módosításai jelentették az utolsó cseppet a pohárban az oktatási szféra számára. Az ország főbb pedagógus-szakszervezetei ritka szolidaritást tanúsítva közös nyilatkozatot adtak ki, és gyakorlatilag hadat üzentek az új szabályozásnak.

A szakszervezetek reakciójának középpontjában az az állítás áll, hogy az új tanterv inkább politikai indíttatású, mintsem pedagógiai szükségleteken alapulna. A pedagógusok azzal érvelnek, hogy az új program túlzottan "ideológiailag terhelt", és a kormány a saját világnézetét próbálja ráerőltetni az iskolákra. A nyilatkozat arra is figyelmeztet, hogy ezek a változások súlyosan korlátozni fogják a tanárok szakmai autonómiáját az osztályteremben, és puszta végrehajtókká degradálják őket, akik csak a központi döntéseket hajtják végre.

A válság azonban nem korlátozódik csupán a tanterv tartalmára. A szakszervezetek hangsúlyozzák, hogy a magyar oktatási rendszer már így is krónikus "tanárhiánnyal" küzd. Egy olyan időszakban, amikor az alacsony bérek és a nehéz munkakörülmények miatt folyamatos a pályaelhagyás, ez az új és merev tanterv várhatóan tovább mélyíti a válságot, és még kevésbé vonzóvá teszi a tanári pályát.

A feszültség egyre nő a fővárosban, Budapesten, ahol minden szem a hétvégére szegeződik. A szakszervezetek által szervezett nagyszabású tiltakozó felvonulásra tanárok, szülők és diákok ezreit várják. Ezt a demonstrációt a kormány oktatáspolitikájával szembeni eddigi egyik legerősebb erődemonstrációnak tekintik, és a részvétel mértéke döntő szerepet játszhat a válság jövőjének meghatározásában.